|
 |
|
|
Komjáthy Aladár:Éjszaka
Fényes volt az égnek arca
minden báját kitakarta,
mint az alvó lányka
úgy fürdött a föld a fényben,
az isteni békességben,
szinte kapott szárnyra.
Halgatott az erdő, berek,
álmothozó halk szenderek
hulltak le a holdból,
csak egy madár az egyik fán
csapott kis neszt. Megijedt tán
valami kobold... |
|
|
|
|
|
|
|
|
BOLDOGH DEZSŐ
Paprikáskrumpli
Novák Valentinnek,
Chipes M@tyi kiötlőjének, barátsággal
Mit szepegessen tán honi lírai poszton az elmém?
- telvén magzom erőt, bögyörőm sem tűri kilétük...!
Dúlok az űrbe s pennám korpusza fénybe karistol.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Várunk valakit
Április eleje, lassú elkésett tavaszodással. Hűvös, szeles napok után végre csendes, derült az idő. Délután négy óra. Duna menti ligetes erdőkben kóborolok. A hajtógyerekeket hazaküldtem. Mára elég volt az eredménytelen bujkálásból az árvíz megfutotta szálerdőben, amelynek nyárfavessz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Kosztolányi Dezső - Szeszélyes futamok a holdról
Ma félek a holdtól,
e sárga koboldtól,
félek.
Kísérteni feljött.
Körötte a felhők
állnak.
Olyan buta-bámész,
bandzsítva reám néz,
némán.
Jaj, mindenem elhagy.
Oly végtelenül-nagy
a föld.
Meg is halok, érzem.
Reggel h... |
|
|
|
|
|
|
|
